2020. március 29., vasárnap

Diy gyertyák maradékokból

Na, ezek már egészen zero waste kreálmányok, ugyanis az adventi időszak után megmaradt gyertyacsonkokat használtam fel hozzájuk, amik így nem a kukában végezték :) roppant büszke vagyok magamra. Kanócon kívül minden volt itthon, és ha nagyon akartam volna, azt is megoldom, de volt már pamutszálas gyertyám, el is tűnt benne.


Az ötletet még tavaly adta egy WMN-cikk, amiben régi gyertyákat és konzervdobozokat használt fel a szerző. Akkor még nem tudtam volna megcsinálni, de az üvegeket már akkor kiválasztottam. Volt itthon olyan, amiben valaha szintén gyertya volt, majd mécsestartóvá avanzsált, aztán van itt magkeverékes és majonézes üveg is - utóbbit sajnos csak ezért volt érdemes megvenni.
A viasz adventi gyertyákból és egy nagy gömb alakú gyertya maradékából származik, jó kis selejtes darab volt, a fele megmaradt, miután elfogyott a kanóc, de legalább ide tökéletes volt.


2020. március 25., szerda

Nem tudtam, mi hiányzik a blogolásból, hát a kitölthető kérdéssorok - COVID-19 edition

1. Has the COVID-19 affected your work environment?
Mivel egyetemi oktatásban dolgozom, abszolút, távmunkában vagyok és az adminisztrátorokkal és titkárnőkkel váltva tartunk egy-egy rövid ügyeletet a dékánián. Egyébiránt a munka mennyisége hullámzó, az első napokban ugyanúgy ott ültem szinte folyamatosan a gép előtt, most már azért vannak napok, amik nem nagyon emlékeztetnek hétköznapokra.

2. How are you feeling about the Coronavirus?

Az az igazság, hogy hiába követem a híreket, indokolatlanul nyugodt vagyok, és nem tudom, hogy ez a gondolkodás egy magas szintje, miszerint nem izgulok azon, amire nincs befolyásom, vagy a struccpolitika egy furcsa formája. Emellett viszont meg vagyok döbbenve, hogy az eddig ezen a Földön töltött nem egészen három évtized alatt mit meg nem értem.

3. Has anybody you know been tested / have you?

Én nem, és másról sem tudok.

4. Do you have any friends stuck in any exotic locations?

Szintén nem.

5. Have you changed any of your personal habits due to the pandemic?

Igen és nem. Én az általános rutinok fenntartásának a híve vagyok, így hiába nem teszem ki a lábam napokig a házból, a napjaim keretei nagyon hasonlóak a megszokotthoz. Persze emellett ezerrel sikálom a kezem és fertőtlenítővel mosok fel, pedig sosem voltam bakterofób.

6. What is the craziest thing you've seen or heard about the outbreak?

Azt hiszem, talán a bolti sztorik, én semminek nem voltam szemtanúja, de mesélték, hogy az egyik pécsi Pennyben megtépték egymást az emberek valamilyen sürgős és nélkülözhetetlen termékért.

7. Do you think our politicians are doing enough to curb the crisis?

Egyedül elfogadott városi költségvetésekkel, felhatalmazási törvénnyel, és a példamutató magatartásukkal, nem.

8. Have you stockpiled anything because of the crisis?

Nem részletezem, de sem a jelenlegi konyhánk, sem a bevásárlórutinunk nem támogatja a felhalmozást. Ez egyébként jó dolog, de azt is jelenti, hogy általában más spájzok alapfelszereltsége sincs meg nálunk, ami azért a kilátásokat tekintve nem hangzott jól, így még a hisztéria előtti napokban összeállítottam egy vésztartalékot, és mind a mennyisége, mind a tervezettsége folytán egy percig sem szégyellem magam miatta.

9. What do you think you will miss the most if you are subject to a lock in?

Minden. Szerintem csak az életemet akarnám visszakapni, semmi mást.

10. What is the weirdest rumour you've heard about the virus?

Minden, a vírus mesterséges létrehozásáról szóló kijelentésnél elegánsan süketnek tettetem magam, de a különböző csodagyógymódoknál is vennem kell egy nagy levegőt.

11. Do you have a favourite meme about the virus?

Jaj, rengeteg van, én nagyon beteg vagyok.






12. Has the virus made you grateful for anything?
Tulajdonképpen igen, bár én egyébként is gyakran adok hálát (és receptre írnám fel mindenkinek). Hálás vagyok azért, mert olyan munkám van, amit szinte teljes körűen tudok otthonról végezni, mert olyan otthont teremtettünk, ahol jó lenni, a barátaimért és a családomért, amiért mind a költözés, mind az izoláltság mellett is közel érzem őket magamhoz.

13. Have any of your plans been upset by the outbreak?
Én túlélem, ha csak Norbi húzza meg a fülemet a születésnapomon, de az unokatestvéremet nagyon sajnálom, ma van a szülinapja és gőzöm sincs, mikor csaphatunk neki bulit. Ja, és azért én nem vagyok optimista a nyári fesztiválokkal kapcsolatban. Ez talán a legfurcsább az egészben, hogy nem lehet előre tervezni.

14. Are you planning do to anything different because of the COVID-19 outbreak?
Az a további intézkedésektől és az azok nyomán meghozandó döntésektől függ. Most még nem érzem annyira felborultnak az életünket, de ez akár már holnap megváltozhat.

15. What do you hope to see in six months time?
Én azt hiszem, a neheze még csak most jön.

16. Has the Coronavirus upset your mental health in any way?
Úgy gondolom, mindent meg lehet szokni, és egyelőre nagyon jól viselem a helyzetet. Ma éreztem először valamiféle nyugtalanságot itthon, de ez valószínűleg tök természetes és nem fogok bekattanni. Lehet, hogy csak azért van, mert elfogyott a csoki.

Ami az apokalipszis outfitet illeti, hétfőn be kellett mennem ügyelni, és már elterveztem, milyen szakadt göncöket és lógó lebernyegeket fogok egymásra rétegezni, ha már egyszer, amikor bevillant egy emlék az előző munkahelyemről. Egyszer engedtem meg magamnak nyáron, a szabadságolások kellős közepén, hogy szakadt leggingsben menjek be, és egyszer történt meg, hogy az oktatási igazgató áthívott magához megbeszélni valamit. Inkább ejtettem a dolgot.



A kérdéssor Sieglinde-től, nézzetek be hozzá is.

2020. március 22., vasárnap

Pentagramma koszorú

Funkciójában koszorú, formájában sok köze már nincs hozzá. Nagyon zöld projekt, semmilyen szemetet nem csináltam közben, és ami még fontosabb, minden volt hozzá itthon, csak a kertig kellett kitennem a lábam. Nagyon rajta vagyok az itthon talált anyagokból kreált dolgokon, és ez azért a feje tetejére állt világban sem hátrány. Mondjuk, ha engem kérdeztek, én élvezem az itthonlétet, de tény, hogy a kreatív tevékenységek ebben sokat segítenek, és akkor már miért ne csinosítgatná az ember az otthonát, nem?



Már az adventi koszorú elrakásakor gondolkodtam egy csillagszerű megoldáson, szerettem volna valami nagyon rusztikus és boszis ajtódíszt, ami szezontól függetlenül kint lehet, de folyton elakadtam annál a pontnál, hogy hol szerzek én ágakat hozzá... el is tettem a projektet, mert a párom édesanyjával és a kutyáival terveztünk lemenni a Duna-partra, gondoltam, majd vadászok akkor. Ez persze ugrott most, de legalább eszembe jutott, hogy hát baszki, a kertből.


2020. március 8., vasárnap

Mágikus nyaklánc

Vannak kreálmányok, amik sok apró ötletből állnak össze. Ez a nyaklánc is ilyen - külön sztorija van a medáloknak, a koncepciónak, az inspirációnak. A medáloknak, melyek az ékszeres dobozban pihentek hónapokig, a hegyikristálynak, ami egyszerűen nem találta rajtam a helyét, a láncoknak, amiket teljesen máshogy képzeltem el.



Már pár hónapja filóztam egy sokláncos nyakéken, de lelki szemeim előtt különböző láncok jelentek meg, vékonyabb, nagyobb szemű, csavart és keresztszemes, más-más színekben, és nagyon sok medál volt rajtuk, akár lánconként több is. Ebben a formában viszont nem akart összeállni, hülyén nézett ki, túl sok volt rajta a jelkép. Már nem is tudom, min ügyködtem, mikor a kezembe akadt ez a jó hosszú vékony lánc, de előkaptam pár medált és elkezdtem egymás mellé pakolni őket.


2020. február 21., péntek

Szukkulensek az irodában

Bő fél éve itt voltam, ebben az irodában, amikor elkezdtem rendesen belakni. Ez amúgy a harmadik irodám, mióta itt dolgozom, remélem, nem építünk új emeletet, mert tuti lenne egy ott is...
Nyomtattam pár mémet a parafatáblámra, letöltöttem saját háttérképet, hoztam be saját poharat. És megjelent néhány növény is.



Soha nem voltam nagy növénymágus, ahogy anyum sem, az én gyerekkori otthonomban nem voltak növények (még az erkélyen sem) és igényem sem volt rá. A párom édesanyjára a legmélyebb tisztelettel néztem (és nézek) fel azért, mert neki amolyan zöld ujjai vannak. Aztán lett egy kertem, és kiderült, hogy a földhöz érni csodálatos érzés, és a gazoláson túl egészen felemelő dolog növényeket gondozni. A kerten tavaly ősszel sokat melóztam, elkezdődött egy gyógynövényekkel és fekete virágokkal teli kert kialakítása, de ez nagyon más, mint egy-egy kaspó lakóját életben tartani, és hiába az előbbivel járó sok fáradság, valamiért nagyobb kihívásnak érzem az utóbbit. Talán mert nem áll mögöttem az anyatermészet, hogy helyrehozza, amit én elszúrok.