2020. szeptember 13., vasárnap

10 év, avagy hogyan került rózsa a kertbe

Utaltam már rá, hogy idővel gótikus, fekete kertet szeretnék kialakítani. Ezen dolgozom a virágoskertben, a teraszon és az udvaron is. A párom nem szól bele különösebben, mit művelek az életterünkkel, bízik az ízlésemben és a szépérzékemben mind a kert, mind a belső terek, dekoráció terén, ráadásul elég jól ismer, nem nagyon okozok meglepetést neki.

Viszont szeretne rózsát a kertbe. Nem osztottam ezt a vágyat, na nem azért, gyönyörű növény, de szeretném kerülni a kliséket, márpedig minden kertbe szinte kell rózsa, ne már. Arról nem beszélve, hogy mennyire igényes növény, én pedig még csak tanulom ezt a dolgot. Fanyalogtam kicsit, de aztán elkezdtem utánanézni, és a Black Baccara egészen megtetszett. Magas, sötét, még nevében is Black, rendben van, ősszel veszek egyet. Aznap, amikor (elméletileg) elérhetővé vált a pharmarosa webáruházában, írtam is nekik, de sajnos még nincsen szállítható állapotban, majd csak tavasszal. Fú, de elkeseredtem... addigra ugyanis megfogalmazódott egy gondolat és nem bírtam elengedni, rózsát akartam venni és pont.


Kedden volt az évfordulónk, méghozzá a tizedik. Nem tudom, mások mit csinálnak a tizedik évfordulójukon, nagyon úgy tűnt, hogy mi semmit nem fogunk, anyósom kisebbik kutyája aznapra kapott időpontot műtétre, természetesen egy másik városban. Max egy vacsi. Persze nem a körítés a lényeg, de mégiscsak kerek évforduló, és a tavalyit is el kellett tolnunk egy hasonló családi ügy miatt, szóval nem voltam boldog. Évekkel ezelőtt leszoktunk a tárgyi évfordulós ajándékokról, de most elkezdtem nézelődni, hátha megfog valami, hátha valamilyen módon formába önthető ez az alkalom. Na és tudjátok, mi a neve a tizedik házassági évfordulónak? Rózsalakodalom.

Annyira tökéletesnek éreztem ezt a koncepciót, nem tudtam volna elengedni. Bár mi nem vagyunk még házasok, olyan romantikusnak tűnt a gondolat, hogy a rózsalakodalmunk alkalmából elültetünk egy rózsát a kertünkben, az otthonunkban. Pedig tényleg nem akartam rózsát, de ez más. Sőt, ahogy az elhelyezésén gondolkodtam, még egy olyan dolog is bevillant, hogy akár megvehetnénk tavasszal azt a bizonyos Black Baccarát is, meg akár még egy harmadik feketés-bordós rózsát. Na majd meglátjuk.

A most rendelt rózsa a Barkarole fantázianevű teahibrid, nehezen döntöttem, hogy ez legyen vagy a Schwarze Madonna, végül megkérdeztem, ők melyiket javasolják a Baccara helyett. Persze nem tudom még, milyen, hiszen egy visszametszett példányt kaptam, de a körülmények miatt el sem tudom képzelni, hogy ne örüljek neki jövőre. Van valami találó egyébként a rózsában - komoly gondoskodást igényel, öntözni kell, tápanyagot pótolni, talajt lazítani, óvni a fagy ellen, nem ám elülteted, aztán csak úgy van. Mint egy kapcsolat.

2020. augusztus 12., szerda

Denevéres sütőkesztyűk

Még mindig a konyhai eszközöknél és kiegészítőknél maradva, elkészültem egy pár kesztyűvel és alátéttel. Most már tényleg lesz felújítós bejegyzés, ígérem (főleg magamnak), csak előbb még ezt :)
Volt egy nagyon kis szép, fekete kesztyűm, de nagyon éreztem, hogy kellene egy balos is, amit az istenért nem találtam. Mint balkezes szülők (amúgy jobbkezes) gyermeke, egészen érthetetlennek találom, de fekete kesztyűket amúgy se nagyon kapni itthon, ami akkor lett igazán fájó, mikor az az egy jobbosom is tönkrement. Felgyújtottam szegényt. Kreatív boltokban kapni sima nyers vagy fehér színűt, már arra gondoltam, veszek kettőt és feketével festek rájuk valamit, amikor azért biztos, ami biztos, újra rágugliztam a dologra. A 4home kínálatában bukkantam rá egy kesztyű+alátét kombóra, többféle színben, a kesztyű univerzális, úgyhogy gyorsan rendeltem kettőt, feketében, ha már annyit kerestem.


Igazából nem is tudom már, mihez kezdtem volna a világos alappal, semmilyen inspiráció nem jött hozzá, csak a pl. Etsy-n fellelhető fekete gótikus kiegészítők fogtak meg, azokból is az ilyen csupadenevéres minták, amiken összevissza helyezkednek el a többféle méretű állatkák. Filóztam pentagrammán is, ha már nálam van még a körző, de annyira nem éreztem ideillőnek, és a denevérek még nem igazán jelentek meg a házban, gondolati szinten sem, itt volt az ideje (amúgy szerencsére sokan vannak a kertben, nagyon gondolkodom valamilyen odú kihelyezésében nekik).

2020. július 19., vasárnap

Pentagramma a konyhában

A napok megint csak úgy szaladnak, mármint összességében, mert amúgy még mindig fingom nincs, milyen nap van és mi mikor történt, pedig már egy hónapja járok rendesen dolgozni. Hol nagyon pörgősnek érzem a napjainkat, hol igazán lassúnak, jó értelemben. Nagyon sokat haladtunk a házzal, de mindig sikerül lopni pár percet vagy órát a kiélvezésére, és eszméletlenül fel vagyok dobva az egésztől, amitől a kreatív energiáim is ráálltak a lakásdekorra.


Mostanában amúgy is a konyhai kiegészítők felé kacsintgatok, és az első áldozatom egy régi cukortartó lett. Azt hiszem legalábbis, hogy eredetileg cukortartó volt, mintha lett volna hozzá egy kis kiöntő is, amivel leginkább szobanövényeket szoktam öntözni, és ebben is inkább magvakat vagy valami nasit szoktam tartani. Nagyon szúrta a szemem, hogy totál hófehér, főleg mióta meghekkeltem a bögréket, és eleinte mandalaféle mintában gondolkodtam a tetejére, de unalmasnak, stílustalannak éreztem. A középről induló, szabályos, körbe illeszkedő minta viszont beakadt, és addig nézegettem a fogantyút, amíg egyszer csak meglett.

2020. június 28., vasárnap

Ne hagyjuk veszni a menő sörös kupakokat

Ez az egyetlen oka, hogy ezeket megcsináltam. Amúgy a házamról, a kertemről meg a műanyagmentes júliusról akartam dumálni, de egyik mondatom rosszabb, mint a másik, inkább megmutatom ezeket az apróságokat.
Visszakanyarodva, mostanában nem vagyok nagy hűtőmágnes fan. Filccel írható meg csipeszes darabjaim vannak főleg, meg nyilván az emlékbe kapott darabokat is kedvelem, de ha elképzelem a végleges konyhánkat, a hűtő is inkább be van építve. Ez azért okoz majd fennakadásokat a rutinban, ugyanis a funkcióval bíró mágneseket használom is, de majd megoldjuk :)


2020. június 3., szerda

Gótosított bögrék

Nem lett volna különösebb tervem ezekkel a bögrékkel, amíg az egyiket el nem törtem. De kezdem az elejéről, kétszer két bögréről beszélünk, anyukám adta őket, mikor költöztünk, ilyen kis egyszerű kétszemélyes teás és kávés szettek. Bevallom, a kisebbeket még sosem használtam, Norbinak és nekem is van saját, külön bejáratú kávéscsészénk, így ezekből csak a vendégeink szoktak inni. A nagyobbakból azért elteázgattunk, de aztán nemrég az egyik egy rossz mozdulat következtében lebillent a szárítóról és jobb végre szenderült.


Innentől kezdve rengeteget töprengtem rajtuk, mert az egy nagy / két kicsi kombó olyan kis bénának, hiányosnak tűnt a szememben. Persze, mert hiányos is :) Igazából nem az ötlet jött nehezen, csak annyira bénán rajzolok (és úgy utálom begyújtani a sütőt), hogy nem bírtam rávenni magam. Nem is akartam bonyolult technikákat vagy színkombinációkat, egyszerű fekete-fehér stílusban gondolkodtam. A nagyra önálló mintát, a két kicsire párosat szántam, és az is biztos volt, hogy megragadom az alkalmat, hogy kicsit darkosítsam velük a házat.