2018. július 12., csütörtök

Életjel

Sosem tudom, hogy kezdjem ilyenkor. Nyugi, élek még? És nyugi, nem fogok kifogásokat sorolni, főleg nem a szokásosakat? Mondjuk ezt tényleg nem terveztem. Nyilvánvalóan lett volna időm írni. Kedvem is volt, fejben minden történésről kilométer hosszú beszámolót írtam Nektek. Néhányról tényleg írtam vagy legalábbis elkezdtem, csak közben kiderült, hogy valóban baromi hosszan tudok dumálni ezekről a dolgokról. Nagyon izgalmas időszakot élek most, és vagy heteken keresztül fogalmazott irományok lesznek belőle vagy semmilyenek. Na mindegy, a nyígásra senki sem kíváncsi (aki mégis, bocs, de most ennyi volt), szóval címszavakban a lényeg: kaptam egy szóló táncot, voltam vele versenyen, eszméletlen élmény volt és rengeteget fejlődtem; vettünk egy házat a párommal; el fogok költözni Pécsről. Az utóbbi kettő persze elég szorosan összefügg. (A táncot nem tervezem abbahagyni, leginkább ennek érdekében csinálom a jogsit.) Többször elég rémisztő is volt az elmúlt fél-egy év, főleg mert történtek rossz, valóban ijesztő dolgok is, és lesz is még, mert nem mindig olyan vicces a felnőttlét, de szerencsére én és a démonaim leginkább élvezzük, szóval rendben vagyok.

Most elmegyünk RockMaratonra, aztán majd mesélek. Ha tudok. Meg ha végig meri valaki olvasni :)

2018. június 22., péntek

Kedvencek - tavasz

Na hát erre se volt érkezésem. Nem írnám meg ezeket a bejegyzéseket visszamenőleg, inkább legyen belőle évszakos különkiadás, ha már így alakult. És még mielőtt ezt is elfelejtem.

Olvasnivaló


Nagy kedvencem Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiája, és bár nem vagyok oda érte, amikor egy szívemnek kedves sorozatot folytatnak vagy kibővítenek, Pullman az a szerző, akinél egy cseppet sem féltem attól, mit fog művelni mindazzal, amit eddig felépített. A La Belle Sauvage nagyszerű. Szórakoztató, igaz, közel sem olyan sötét és izgalmas az eredeti trilógia, ugyanakkor kimondottan feszült, elmélyíti a korábbi ismereteinket Lyra világáról, és nagyon-nagyon emberi. Volt egy-két apró részlet, ami nekem nem hiányzott volna, de nagyon élveztem és várom a következő köteteket. Az egyetlen, amiben nem vagyok biztos, hogy milyen élmény lesz kronologikus sorrendben olvasni - mármint nem elsősorban nekem, én már olvastam háromszor a korábbi könyveket -, ugyanis hiába fogalmaz sokkal egyértelműbben daimónkérdésben vagy az egyház nézeteit illetően, lehet, hogy ez mégsem olyan egyértelmű azok számára, akik a nulláról indulnának ezzel a kötettel.

Néznivaló


Most, hogy megérkezett (és azóta be is fejeződött) a Westworld második évada, a párommal jól bedaráltuk az elsőt. Néha igen lassú és az önismétlés látszatát kelti, máskor meg valahogy billegnek a csavarok, mégis szépen összeállt a végére. Jól működik, és jó kérdéseket pedzeget, a színészeket pedig öröm nézni.

Hallgatnivaló


Újabb klasszikus, újabb bepótolt mulasztás. Már nem is tudom, honnan jött, tényleg, nem emlékszem a gondolatra, csak goth zenés hangulatba kerültem, utánaolvastam kicsit a Siouxsie and the Bansheesnek, és azóta a Juju megy végtelenítve. Amellett, hogy nagyon tetszik, egészen otthonos érzés hallgatni, felfedezni, mi az, ami ebből a vonalból már korábban is (általános iskolás, babybat koromban) az ízlésem része volt, csak megfogalmazni nem tudtam. Sose késő, na.

Meséljetek, hogy telt a tavaszotok? :)

2018. május 25., péntek

Mi van azzal a vásárlásmentes hónappal?

Áh, nem fogok szabadkozni. Még arra sem volt érkezésem, hogy mások bejegyzéseit elolvassam, nemhogy a sajátjaimmal foglalkozzak. Sok minden folyik épp a háttérben, energiaigényes, koncentrációigényes dolgok, és sokszor a gépemet sem kapcsolnám be, ha nem lenne muszáj. Sajnálom a szótlanságot, de megvan az oka :)

Viszont, erről mindenképp be szeretnék számolni, még úgy is, hogy nem igazán tudom, mit mondjak és milyen tanácsokat adjak, akárhogy is, a reflexió fontos.

Gyors összefoglalás: áprilisra vásárlásmentességet fogadtam, ami azt takarta, hogy néhány, előre kijelölt termékkategórián túl, semmit nem vásárolhatok, természetesen az élet és a háztartás fenntartásán túl. Pl. az elfogyott kozmetikumokat pótolhattam, de semmi új termék nem jöhetett haza. Napi szinten vezettem, mit vásároltam, illetve mikre költöttem ezeken kívül.


És akkor itt jönnének az eredmények, a konklúzió, a magvas gondolatok. Márpedig nagy ráeszméléseim nincsenek, vagy talán csak egy: nagyon egyszerű volt.

Nem voltam turkálóban, nem voltam Glamour-napozni, semmit sem rendeltem a neten, és ha bementem egy drogériába egy tusfürdőért és egy szempillaspirálért, kijöttem egy tusfürdővel és egy szempillaspirállal. Egyszer vettem ruhát, mert már muszáj volt új fehérneműket beszereznem, és ennyi. Nem leptem meg magam szülinapomra sem. Persze néha rá kellett szólnom magamra, de nem éreztem olyankor semmit. Egy ideig úgy gondoltam, hogy talán egy hónap kevés, hogy talán több idő kell, mert akkor meg lehet tapasztalni azt is, milyen, mikor elfogy az eltökéltség, de lehet, hogy tényleg csak ennyi kell, hogy egyszer eldöntsd.

Azt hozzá kell tennem, hogy április elég költséges hónap volt, simán volt helye a pénznek máshol, szóval egy kevésbé húzós időszakban talán mellbe vágott volna, hogy egyébként mekkora összeg marad meg így. És az sem ártott volna, hogy konkrétabb célokat fogalmazzak meg, kicsit könnyebb lenne most áttekinteni... egy dolgot viszont reméltem és az be is jött: az a hülye sürgető érzés, mikor meglátsz valamit, mikor azonnal kell, mikor úgy érzed, nincs idő aludni rá egyet - na ezt nem tudom, mikor éreztem utoljára. Már ezért megérte.

Hogyan tovább? Folytatom, írtam egy listát májusra is és ahhoz tartom magam, ha pedig meglátok valamit, ami ezen a körön kívül esik, felírom, és a következő hónap elején át lehet tekinteni, hogy még mindig szeretném-e. Ennyi. Ilyen egyszerű az egész :)

2018. április 24., kedd

Születésnapomra


Ma nincsenek gondolataim. Idén nincsenek gondolataim. Ez is csak egy nap. Jó nap, de csak egy nap. Ami jó... úgy értem, ez a sok kedvesség tulajdonképpen minden nap körülvesz. Itt be is fejezem :)

2018. április 12., csütörtök

Elsősegély vizsgán túl

Haladunk, haladunk.


Bekerült a vacak vizsgaélményeim közé, és bár tudom, hogy kissé túlreagálom, attól még elrontotta a napomat. Tudjátok, vannak emberek, akik nincsenek tudatában, milyen megalázóan beszélnek másokkal, és kedvesek voltak, szóval biztos vagyok benne, hogy nem is volt cél, mégis totál leforrázva jöttem ki és úgy éreztem, nem érdemlem meg.
Az egyébként kiderült számomra, hogy bármilyen jól felépített és hasznos volt a tanfolyam, ahhoz, hogy megtanuljak ilyen helyzeteket értékelni, egyszerűen kevés. Két elméleti és egy gyakorlati órától ez persze nem is elvárható, de tekintve, hogy voltak ott páran, akikről sütött, hogy nem azért jöttek, hogy megtanuljanak sérülteket ellátni, hanem hogy átmenjenek a vizsgán... én tényleg nem szeretném, hogy ott legyenek, amikor engem baleset ér.

Ami viszont király (már azon kívül, hogy megvan, mert annak azért örülök), hogy a párom anno elsősegélynyújtó versenyeken indult és aratott győzelmet, szóval a készülés hosszú-hosszú beszélgetésekkel járt együtt, már ezért megérte.

Egy ideje vezetek is, nem hivatalosan, apa-lánya programként, majd mesélek erről is.