2017. október 31., kedd

Halloween tag Tipegő Zombitól

Hova tűnt az elmúlt év? Mintha tegnap lett volna tavaly Halloween.
Évek óta először, ma végre eljutok egy Halloween buliba, koncertekkel és beöltözéssel, még mindig alig merek belegondolni... beszámolok majd mindenképp, meg ha tényleg sikerül beöltöznöm, arról is, de jó szokásomhoz híven, szerettem volna egy kérdéssort is kitölteni. Böngészgettem, van-e olyan a témában, amit még nem töltöttem ki, és Dórinál rá is akadtam egyre. Most én viszek taget Tőled :)


Mi a kedvenc halloweeni filmed?
Amikor ilyen kérdésekre próbálok válaszolni, mindig keresek valami ajánlót vagy listát halloweeni filmekről, hogy mégis legyen fogalmam róla, mit takar a kifejezés... Halloween idején játszódók? Klasszikus horror filmek? A holló?
Na mindegy, valahol megy majd az Addams Family 1-2, ha itthon ragadnék, szívesen bevackolnám magam elé :)

Van valamilyen emlékezetes (félelmetes és/vagy vicces) momentuma számodra?
Nem mondhatnám, bár az Akvárium-Terrárium pincéjében, a gondozókkal és önkéntessekkel karöltve halálra rémisztgetni a látogatókat minden évben nagyon jó buli volt.

Mennyire élvezed/várod a halloweent? Miért?
Nagyon :) a külsőségei egy dolog, de számomra van valami morbid csodája annak, ahogy szemberöhögi az ember a halált.

Válassz három valakit, akinek beöltöznél. Kik lennének?
Behemót, Vengerbergi Yennefer, Halál (The Sandman).

Mi a kedvenc halloweeni sminked, ruhád, frizurád? (lehet több is)

Mostanában rákattantam a vénákra, de nem találtam még olyan jelmezt vagy alkalmat, ahova kipróbálnám, na meg türelmem se lenne hozzá.



Mi a kedvenc halloweeni dekorációd?
Koponyák minden mennyiségben jöhetnek, bár ez részemről nem kifejezetten halloweeni. Képeken a lelógó dekorok tetszenek a legjobban, de ha abból indulok ki, mennyire tud idegesíteni a ruhaszárító a fürdőben, valószínűleg ilyen sosem lesz az otthonomban.

Melyik a kedvenc fantázia lényed (pl. vámpír, zombi, vérfarkas…stb)?
Vámpír, egyértelműen. Meg az Alien.

Mitől irtózol/félsz?
Csigák.
A régi blogon talán sosem említettem, szóval csak most, csak nektek.

Hiszel a szellemekben?
Nem. De még bármi kiderülhet.

Ha egy töklámpás fénye mellett találkozhatnál bárkivel (akárkivel, élő, holt, kitalált figura), ki lenne az? Miért?
Vár még néhány tag piszkozatban, az egyikben van is hasonló kérdés, és ugyanazt válaszolnám itt is:
Gabrielle de Lioncourt mindig is egy rejtély volt számomra, de Pandorával is el... kávézgatnék, vagyis hát én kávéznék, Ő meg remélhetőleg nem inna semmit. Senkiből.


Ti mit terveztek ma estére? :)

2017. október 29., vasárnap

A filofaxom és én

Harmadjára esek neki ennek a bejegyzésnek :) Még Smejka posztja után szerettem volna megírni, csak aztán... aztán mindig arra vártam, hogy szebb, jobb, mutogatnivalóbb legyen, pedig ez pont az a műfaj, ami talán soha nincs igazán készen, hiszen jó esetben folyamatosan változik, alakul az igényeinknek megfelelően. Íme az enyém, a 2017 őszi állapotában.


Tavaly kezdtem el filofaxozni és emlékszem, nem is értettem előtte, mire jó ez, macerásnak és indokolatlanul csicsásnak tűnt. Évente vettem egy olcsóbb határidőnaplót, amit jó esetben márciusig vezettem, utána meg random noteszekbe firkáltam, szóval azt hittem, totál alkalmatlan vagyok én erre, pedig a gyűrűs kalendárium nagyszerűen egyesíti a firkálás és az időmenedzsment iránti igényeket. Most már tudom :) Az első filofaxom egyébként igazi impulzusvásárlás volt, az írószerben járva beleszerettem, aztán fogtam magam, rendeltem mindenféle lapokat, most meg ott tartok, hogy ezek egy részét magam nyomtatom, és már a harmadik filofaxomat nyúzom. Megy ez. És persze imádom mások hasonló bejegyzéseit.


2017. október 25., szerda

Madárkoponyás medál

Evezzünk vidámabb és kreatívabb vizekre :)
Még tavaly rendeltem valami irdatlan mennyiségű alapanyagot, mindenféle magyarországi ékszerkészítős webáruházból. Köztük annyi fityegőt, amit talán az életben nem használok el :) agancsok, sárkányok, denevérek, madárkoponyák. Utóbbiból asszem ötöt, ami nem hangzik soknak, de tekintve, hogy nem adom el a saját készítésű ékszereimet, saját használatra azért mégsem kevés. Egy kapott egy szerelőkarikát és önmagában hordom, különböző láncokon. Egy pedig erre a medálra került fel.


Az ötlet a Pinterestet bújva jött, böngészgetés közben (ami egyre ritkább, fárasztanak az ajánlott pinek) ehhez hasonló medálokra bukkantam és gyorsan el is könyveltem magamban, hogy én ilyet sajnos nem tudok csinálni. Aztán csak nem hagyott nyugodni, egyre többet gondolkodtam rajta, egyre többször vettem elő az alapanyagokat, nézegettem, illesztgettem őket, és egyszer csak nekiestem.


2017. október 17., kedd

Volt egy fellépésünk még tavaly nyáron, amit el akartam mesélni. Ki akartam írni magamból. Aztán inkább megtartottam magamnak. Nem tudom, miért, talán akkor elég volt, hogy ott van piszkozatban. De most elmesélem.
Szóval volt egy fellépésünk még tavaly nyáron, egy fesztiválocskán. Kimondottan jól ment, és volt velünk egy dobos, élő dob ment a koreók mellé, király volt. Utánunk egy komlói rockzenekar lépett fel, apummal és az urammal kedveljük őket, így egyértelmű volt, hogy maradunk, ott volt apum egyik régi osztálytársa, jó buli volt, az egész este jó volt tulajdonképpen, egy pontig.

Elég hülye elrendezésű művházban volt a rendezvény, valószínűleg egy régi udvarházat újítottak fel, a nézőtérre, a színpad mögötti helyiségbe, a büfébe és a mosdóba is külön ajtón lehetett bejutni a teraszról, ennek köszönhetően az este folyamán jó párszor megmutathattam magam az odakint iszogató úriembereknek, előbb talpig sminkben, egy szál melltartóban, aztán bakancsban és bőrdzsekiben. Valamikor éjfél magasságában kimentem a mosdóba, és egy 6-8 fős társaságtól kaptam is meghívást erre meg arra, amiket határozottan de mosolyogva hárítottam, nem tűntek különösebben veszélyesnek, meg hát ez olyan megszokott, apum osztálytársa is említette az este folyamán, hogy kapott ajánlatokat.

Már bent voltam a fülkében, amikor hallottam valamit, az ajtó nyílását meg valamilyen szóváltást, de nem is foglalkoztam vele, kijöttem, megmostam a kezem, majd megláttam a páromat a mosdó előterében. Fura volt, hogy ott van és elég feldúltnak tűnt, de még tetszett is, hogy milyen édes, hogy elém jött... nem raktam össze a képet. Csak abban a pillanatban esett le, mikor nyitottam az ajtót, és a már említett 6-8 fős banda ott állt, szoros félkörben az ajtó előtt. Nem volt balhé, pár másodpercig méregettük egymást, majd félreálltak, valamit beszólogattak, amíg visszamentünk a művház nézőterére, de nem emlékszem már, hogy konkrétan mit.
Különösebben nem pánikoltam be, ahhoz túl szürreális volt az egész, de azért mellbevágott, amikor megláttam őket a wc ajtajában. Meg amikor a kedves elmesélte, hogy rossz érzése volt, és gondolta, elszív egy cigit a mosdó előtt, aztán meglátta, hogy jönnek utánam és benyitnak... Mivel nem jöttek nekünk, és a nem épp nagydarab emberemtől is megijedtek annyira, hogy végül a wc ajtaján kívül maradtak, volt egy olyan érzésem, hogy nem bántottak volna. De mi van, ha mégis... mi van, ha az uram nem jön utánam a biztonság kedvéért? Mi van, ha belöknek mosdóba, vagy neadjisten az egyik fülkébe? A lehető legrosszabb forgatókönyvek pörögtek a fejemben, majd úgy három zeneszám után konstatáltam, hogy jó, nekem akkor itt vége a koncertnek. A páromnak mondanom sem kellett semmit, csak ránéztem és már vette is a kabátját. Szerencsére ezek áttették addigra a székhelyüket a büfébe.

Az igazán érdekes az, ami utólag jár a fejemben. Elsőre az, hogy igazából megúsztuk. Igazából nem történt semmi. Majd jobban belegondolok és rájövök, hogy az, hogy nem érzem magam áldozatnak, hogy nem nyúltak hozzám, nem erőszakoltak meg és nem vertek félholtra mindkettőnket, nem jelenti azt, hogy nem történt semmi. Ezek a srácok úgy gondolták, vicces, macsó és izgalmas beszólogatni, ijesztgetni, követni, zaklatni, határokat átlépni, az történt. És nem mentség az, hogy csak a szájuk nagy, hogy részegek voltak, vagy hogy én mennyire tűntem olcsónak és bármire kaphatónak a hastáncos szerelésemben.

2017. október 9., hétfő

Kedvencek - szeptember

Nem vagyok elkésve, még nem :)

Olvasnivaló



Itt nehéz igazságot tenni, de legyen talán Gaiman régóta húzott-halasztott novelláskötete, a Felkavaró tartalom (a Lord Valentine kastélya is fantasztikus, de arról - vagy a trilógiáról - még biztosan lesz szó). Tavasszal, az Amerikai istenek befejeztével azonnal előkaptam ezt és a Törékeny holmikat, mindkettőben van egy-egy novella Árnyékkal, amiket gyorsan be is faltam. Tetszettek is, a Felkavaró tartalom viszont itt elakadt és csak hónapokkal később vettem fel a fonalat. Ami hiányzott, az a Gaiman-féle kommentár a novellákhoz, én ezeket nagyon szeretem. És valahogy, nem is tudom, ezek az írások most nem voltak olyan erős hatással rám, és összességében nem is volt olyan felkavaró élmény, mint a Tükör és füst vagy a Törékeny holmik, amik olykor tényleg kitéptek belőlem valamit. Persze vannak ebben is nyugtalanító darabok (a legjobb értelemben), de a legtöbb inkább megmosolyogtatott valamilyen módon, ami egészen új élmény volt. Tetszett.


Néznivaló



Végre egyben, teljes egészében megnéztem a Más világot. Fel nem fogom, hogy maradhatott ki, mindig is látni akartam, de vagy elaludtam vagy máshoz volt kedvem, pedig igazán kár lett volna lemaradni róla. A történetről nagyon röviden annyi, hogy adott egy csonka család, fényérzékeny gyerekekkel és enyhén idegbajos anyával (meg a háborúban eltűnt apával), akik egy iszonyúan félreeső, régi házban élnek, ahová új személyzet érkezik, de mintha nem ők lennének az egyedüli új lakók. Az anya bármennyire is próbálja tagadni és reális magyarázatot keresni, nagyon úgy tűnik, hogy kísértetek vannak a házban, és a szolgálók körül sem stimmel valami. Sőt, az anyával sem stimmel valami... Baromi hangulatos, igazi hátborzongatós film.

Hallgatnivaló


Még mindig Alice Cooper hatása alatt vagyok. A koncerten elhangzott a School's Out, méghozzá az Another Brick in the Wall-al összedolgozva. Keresgéltem, de nem találtam az Alice-számok között, azt hittem, olyan különlegesség, amit csak élőben szoktak előadni. Aztán csak meglett a titok nyitja, ugyanis Alice Coopernek, Joe Perry-nek és Johnny Deppnek(!) van egy közös bandája, a Hollywood Vampires, és az azonos című albumukon szerepel ez a szám. Brian Johnson és Slash is közreműködött benne, minden másodperce aranyat ér.



Mik voltak a Ti kedvenceitek?

2017. október 3., kedd

Reggeli rutin

Nem vagyok egy morning person, bármennyire is szeretném. A helyzet egész más, mint kamaszkoromban, messze vagyok attól a hétalvótól, magamtól is normális időben ébredek, sőt, amikor magam választhattam meg a beosztásomat, akkor is a korai kezdésre voksoltam. Élvezem a reggeleket. Egy gond van: képtelen vagyok felkelni. Háromszor nyomok szundit, és mikor végre kihámozom magam a világfájdalmamból, a produktivitásom bizony az ágyban marad.
És itt már bőven nem a lekésett buszokról van szó, egyszerűen vannak reggelek, amikor már azt is eredményként könyvelhetem el, hogy megittam a kávém és rendesen felöltöztem. Ide rutin kell.