2017. október 17., kedd

Volt egy fellépésünk még tavaly nyáron, amit el akartam mesélni. Ki akartam írni magamból. Aztán inkább megtartottam magamnak. Nem tudom, miért, talán akkor elég volt, hogy ott van piszkozatban. De most elmesélem.
Szóval volt egy fellépésünk még tavaly nyáron, egy fesztiválocskán. Kimondottan jól ment, és volt velünk egy dobos, élő dob ment a koreók mellé, király volt. Utánunk egy komlói rockzenekar lépett fel, apummal és az urammal kedveljük őket, így egyértelmű volt, hogy maradunk, ott volt apum egyik régi osztálytársa, jó buli volt, az egész este jó volt tulajdonképpen, egy pontig.

Elég hülye elrendezésű művházban volt a rendezvény, valószínűleg egy régi udvarházat újítottak fel, a nézőtérre, a színpad mögötti helyiségbe, a büfébe és a mosdóba is külön ajtón lehetett bejutni a teraszról, ennek köszönhetően az este folyamán jó párszor megmutathattam magam az odakint iszogató úriembereknek, előbb talpig sminkben, egy szál melltartóban, aztán bakancsban és bőrdzsekiben. Valamikor éjfél magasságában kimentem a mosdóba, és egy 6-8 fős társaságtól kaptam is meghívást erre meg arra, amiket határozottan de mosolyogva hárítottam, nem tűntek különösebben veszélyesnek, meg hát ez olyan megszokott, apum osztálytársa is említette az este folyamán, hogy kapott ajánlatokat.

Már bent voltam a fülkében, amikor hallottam valamit, az ajtó nyílását meg valamilyen szóváltást, de nem is foglalkoztam vele, kijöttem, megmostam a kezem, majd megláttam a páromat a mosdó előterében. Fura volt, hogy ott van és elég feldúltnak tűnt, de még tetszett is, hogy milyen édes, hogy elém jött... nem raktam össze a képet. Csak abban a pillanatban esett le, mikor nyitottam az ajtót, és a már említett 6-8 fős banda ott állt, szoros félkörben az ajtó előtt. Nem volt balhé, pár másodpercig méregettük egymást, majd félreálltak, valamit beszólogattak, amíg visszamentünk a művház nézőterére, de nem emlékszem már, hogy konkrétan mit.
Különösebben nem pánikoltam be, ahhoz túl szürreális volt az egész, de azért mellbevágott, amikor megláttam őket a wc ajtajában. Meg amikor a kedves elmesélte, hogy rossz érzése volt, és gondolta, elszív egy cigit a mosdó előtt, aztán meglátta, hogy jönnek utánam és benyitnak... Mivel nem jöttek nekünk, és a nem épp nagydarab emberemtől is megijedtek annyira, hogy végül a wc ajtaján kívül maradtak, volt egy olyan érzésem, hogy nem bántottak volna. De mi van, ha mégis... mi van, ha az uram nem jön utánam a biztonság kedvéért? Mi van, ha belöknek mosdóba, vagy neadjisten az egyik fülkébe? A lehető legrosszabb forgatókönyvek pörögtek a fejemben, majd úgy három zeneszám után konstatáltam, hogy jó, nekem akkor itt vége a koncertnek. A páromnak mondanom sem kellett semmit, csak ránéztem és már vette is a kabátját. Szerencsére ezek áttették addigra a székhelyüket a büfébe.

Az igazán érdekes az, ami utólag jár a fejemben. Elsőre az, hogy igazából megúsztuk. Igazából nem történt semmi. Majd jobban belegondolok és rájövök, hogy az, hogy nem érzem magam áldozatnak, hogy nem nyúltak hozzám, nem erőszakoltak meg és nem vertek félholtra mindkettőnket, nem jelenti azt, hogy nem történt semmi. Ezek a srácok úgy gondolták, vicces, macsó és izgalmas beszólogatni, ijesztgetni, követni, zaklatni, határokat átlépni, az történt. És nem mentség az, hogy csak a szájuk nagy, hogy részegek voltak, vagy hogy én mennyire tűntem olcsónak és bármire kaphatónak a hastáncos szerelésemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése