2017. november 19., vasárnap

Érmés törzsi nyaklánc

Vagy talán inkább fúziós...
A nyáron tobzódtak bennem a kreatív energiák, több hastáncos ruha projektet sikerült befejezni vagy legalábbis finisbe érni velük. Kezdtem is elkeseredni, ahogy fogyott a varrnivalóm, és már nagyon ideje volt valami ékszert is alkotni.


Mikor elkezdtem fellépni, több hastáncos ékszert is gyártottam magamnak, de szép lassan leváltottam szegényeket újakra, a legtöbbel valahogy nem éreztem jól magam, nem illettek a ruháimhoz, nem viseltem őket olyan büszkén, mint általában a saját készítésű ékszereimet. Az új melltartóhoz beszerzett szerelékek viszont megihlettek és olyan boldog vagyok, úgy érzem, olyat sikerült most összehoznom, ami hosszútávon megállja majd a helyét.


Elég kicsi és egyszerű a többi nyakláncomhoz képest, de vannak napok, főleg nyáron, mikor nem kívánja a bőröm azokat a nagy fém ékszereket, vagy koreók, amiknél félő, hogy beleakadnak valamibe (kendőbe, hajba, a másik táncosba...), és érzem, hogy akkor jól fog jönni.

Már ránézni is jól esik, simán hordható akár utcára is, bár civilben valószínűleg hülyét kapnék az állandó csörgéstől :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése