2018. november 15., csütörtök

Az élet szekszárdi lányként

Meg hát úgy egyébként, új helyen.
Ami a várost illeti, annyiból egész könnyű a váltás, hogy a párom révén Szekszárd mindig is az otthon fogalomkörébe tartozott, ezért nem estem kétségbe akkor sem, amikor munkát kapott itt. (Jesszus, hogy működik a nosztalgiafaktor, emlékszem, mennyire kivoltam, és milyen szörnyen nehéz volt az elején, csak hát mégsem az ország vagy a világ másik fele, tudtam, hogy meg fogjuk csinálni.)
Szekszárdra visszatérve, az elején nem voltam oda érte, Pécs pezsgése mellett olyan kis álmosnak tűnt, de az évek során valahogy megszerettem, amiben biztos az is közrejátszott, hogy egy putriba is követném Norbit, szóval a szerelem ki tudott terjedni a környezetére is. Ugyanakkor Szekszárd sokat is változott szerintem, több a fiatal, és erre a város is reagál, a nyári estéken és a nagyobb ünnepeken egész komolyan fel tud pörögni. És persze én is öregszem változom, vonzóbb egy kellemes, nyugodt, zöld hely, mint majd' egy évtizeddel ezelőtt.
Nyáron már elkezdtem magamba szívni a várost, a hétvégéket mind itt töltöttem, többször kellett maradnom hétfőn ügyintézni és olyankor nagyokat sétáltam, fedeztem fel a kertek alatti utakat, az üzleteket, utcákat. Ebben sokat segít az is, hogy a nyáron átkértem magam egy szekszárdi autósiskolába (egy barátnőm ajánlott oktatót), így lassacskán tényleg egész szépen tájékozódok. A vezetést egyébként élvezem, mostanában léptem át a kötelező óraszám kétharmadát, már a vizsgáról beszélünk, szóval nem lehetek reménytelen. Nem mintha annak érezném magam, sőt, egyértelműen látható a fejlődés, de nem szeretném elbízni magam, se türelmetlen lenni... ami egyre nehezebb, tekintve, hogy a múlt hétvége óta vár rám egy autó és megindult bennem a zizegés, hogy szeretnék már azzal gyakorolni :)
Azt hittem egyébként, hogy jobban rám fog telepedni ennek az egésznek a súlya, de nem érzem magam szomorúnak vagy magányosnak, mondjuk időm sincs rá, az új munka, a suli, a vezetés, a háztartás és az építkezés-felújítás mellett. Gyanítom, hogy ez a pécsieknek köszönhető és hálás is vagyok nekik, amiért úgy engedtek el, ahogy. Az utolsó időszak (de igazából az elmúlt fél év) tele volt nagyon igazi pillanatokkal, jó kajálásokkal, ölelésekkel, sírással és nevetéssel, meg tudtam élni ott és akkor, és nem most rohan meg. Meg hát, bármilyen nehéz is volt, és bármilyen mocskosul fárasztó is most, nagyon vágytam erre, és minden reggel, mikor a hegyen a szemembe süt a felkelő nap, vagy délután, mikor befordulok az utcába, elönt a hála.
Most már megpróbálok valami értelmes, legalább távolról bejegyzésszagú irományt is összehozni ide, remélem, sikerül visszazökkenni.

2018. október 23., kedd

A ház story

Szóval, van egy házam. Házunk. Na jó, nem  intézem el ennyivel :) Trish helyzetjelentése amúgy is megihletett, kedvem támadt mesélni kicsit.

Életnagyságban.
A színétől tekintsetek el, volt egy generáció, akinek ez a hússzín valamiért tetszett.

Ami az előzményeket illeti, az én uracskám, akit mostantól a nevén fogok nevezni, mert ez már nevetséges, szóval Norbi két évvel ezelőtt munkát kapott Szekszárdon. Ő egyébként szekszárdi, aztán elkerült Pécsre, ahol megismert engem, aztán így vissza... Tavaly pedig elhatároztuk, hogy egy házvásárlással lépünk tovább és nekiláttunk a keresgélésnek... dióhéjban persze, mert ez ennél azért súlyosabb döntési folyamat volt, és a tavalyi évem amúgy is felért egy gyomorszájon rúgással, de ez egy másik történet.
A lényeg, hogy véget ért, átléptünk a januárba, és egyik nap azzal hívott fel Norbi, hogy megnézett a nagybátyjával egy házat, és jó lenne, ha együtt is megnéznénk, mert ha nekem is tetszik, ezt meg kellene vennünk.
Ez egyébként egy olyan sztori, amit míg élünk, mesélni fogunk :) egy random januári napon, a már említett nagybácsi állt a boltban, egyre idegesebben, mert nem haladt a sor. Kiderült, hogy egy hölgy az oka, aki a pénztárosnak panaszkodik, mert nem tud eladni valamit... Ő meg már baromi türelmetlen volt, ezért előrement megkérdezni, hogy ugyan mit nem tud eladni, hátha őt érdekli, és akkor mehetnek tovább... hát, kiderült, hogy egy házat :) a többi meg már történelem.
Beleszerettünk. Vállaltunk mindent, az árát, a melót vele, a kutyákat, akiket ideiglenesen elszállásoltunk :) szerencsések vagyunk, a házzal és az eladókkal is, mert ami az ingatlanpiacon megy, az egyszerűen katasztrófa. Ez pedig tökéletes. Csodás helyen van, pont elég a kertje, jó az elrendezése, nagy, de nem túl nagy, és már a kulcsok átvételének percétől otthon érzem magam benne. Jó állapotú, kellemetlen meglepetések nem értek minket, meló ugyan tényleg van vele, de felnövünk hozzá. Mármint én, Norbi mérnök, dolgozott is kőműves mellett, szóval szaki itt csak akkor jár, ha tényleg muszáj... én pedig vakolok, maltert keverek, lapátolok, téglát hordok, na meg gazolok, sőt, ma már ültettem is. Büszke is vagyok magamra :) a felújítás, mint olyan, megérne egy külön posztot is, de már nem merek ígérni semmit.
Nem mondom, hogy könnyű így élni, de van az egésznek egy romantikája, és ha észreveszi ezt az ember, ha türelmes és látja a célt a lelki szemei előtt, rohadtul megéri. Körbenézek a félkész helyiségeken, a kerten, amit épp csak alakítgatunk, és úgy érzem, túlcsordul a szívem. Sose hittem, hogy lesz kertem, vagy hogy egyáltalán házam, de kettőnket mégis így képzeltem el, és nem csinálnám másként.

2018. augusztus 7., kedd

A szóló

Na, csak itt vagyunk. Videóval, nyugodtan görgessetek le, dumálós bejegyzés lett.
Jó sokáig is tartott megírni. Mármint nem nekiállni, ténylegesen megírni. Fejben minden szembejövőnek ugrálva üvöltöm az arcába, hogy voltam versenyen és van szólóm és vááá, de a valóságban alig tudok beszélni róla. Pedig annyira jó.

Szóval, amikor Bogival nagy erőkkel csináltuk a duónkat - amit azóta is előadtunk egy másik rendezvényen, nem hiszitek el, mekkora királyság, hogy ez nem egy alkalomra szólt és számol velem - és készültünk a pesti rendezvényre, mikor egyszer csak, az egyik órán Bogi közölte velem, csak úgy mellékesen, hogy ha végeztünk, csinálhatnánk nekem egy szólót, ha van kedvem. Meg mehetnék versenyre is, ha van kedvem. Mondtam, hogy van. Van! VAN! :)


Zay Ugróczi Iván fotója

2018. július 12., csütörtök

Életjel

Sosem tudom, hogy kezdjem ilyenkor. Nyugi, élek még? És nyugi, nem fogok kifogásokat sorolni, főleg nem a szokásosakat? Mondjuk ezt tényleg nem terveztem. Nyilvánvalóan lett volna időm írni. Kedvem is volt, fejben minden történésről kilométer hosszú beszámolót írtam Nektek. Néhányról tényleg írtam vagy legalábbis elkezdtem, csak közben kiderült, hogy valóban baromi hosszan tudok dumálni ezekről a dolgokról. Nagyon izgalmas időszakot élek most, és vagy heteken keresztül fogalmazott irományok lesznek belőle vagy semmilyenek. Na mindegy, a nyígásra senki sem kíváncsi (aki mégis, bocs, de most ennyi volt), szóval címszavakban a lényeg: kaptam egy szóló táncot, voltam vele versenyen, eszméletlen élmény volt és rengeteget fejlődtem; vettünk egy házat a párommal; el fogok költözni Pécsről. Az utóbbi kettő persze elég szorosan összefügg. (A táncot nem tervezem abbahagyni, leginkább ennek érdekében csinálom a jogsit.) Többször elég rémisztő is volt az elmúlt fél-egy év, főleg mert történtek rossz, valóban ijesztő dolgok is, és lesz is még, mert nem mindig olyan vicces a felnőttlét, de szerencsére én és a démonaim leginkább élvezzük, szóval rendben vagyok.

Most elmegyünk RockMaratonra, aztán majd mesélek. Ha tudok. Meg ha végig meri valaki olvasni :)

2018. június 22., péntek

Kedvencek - tavasz

Mivel ezzel is igencsak elmaradtam, nem írnám meg a bejegyzéseket visszamenőleg, inkább legyen belőle évszakos különkiadás, ha már így alakult. És még mielőtt ezt is elfelejtem.


Olvasnivaló



Nagy kedvencem Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiája, és bár nem vagyok oda érte, amikor egy szívemnek kedves sorozatot folytatnak vagy kibővítenek, Pullman az a szerző, akinél egy cseppet sem féltem attól, mit fog művelni mindazzal, amit eddig felépített. A La Belle Sauvage nagyszerű. Szórakoztató, igaz, közel sem olyan sötét és izgalmas az eredeti trilógia, ugyanakkor kimondottan feszült, elmélyíti a korábbi ismereteinket Lyra világáról, és nagyon-nagyon emberi. Volt egy-két apró részlet, ami nekem nem hiányzott volna, de nagyon élveztem és várom a következő köteteket. Az egyetlen, amiben nem vagyok biztos, hogy milyen élmény lesz kronologikus sorrendben olvasni - mármint nem elsősorban nekem, én már olvastam háromszor a korábbi könyveket -, ugyanis hiába fogalmaz sokkal egyértelműbben daimónkérdésben vagy az egyház nézeteit illetően, lehet, hogy ez mégsem olyan egyértelmű azok számára, akik a nulláról indulnának ezzel a kötettel.


Néznivaló



Most, hogy megérkezett (és azóta be is fejeződött) a Westworld második évada, a párommal jól bedaráltuk az elsőt. Néha igen lassú és az önismétlés látszatát kelti, máskor meg valahogy billegnek a csavarok, mégis szépen összeállt a végére. Jól működik, és jó kérdéseket pedzeget, a színészeket pedig öröm nézni.


Hallgatnivaló



Újabb klasszikus, újabb bepótolt mulasztás. Már nem is tudom, honnan jött, tényleg, nem emlékszem a gondolatra, csak goth zenés hangulatba kerültem, utánaolvastam kicsit a Siouxsie and the Bansheesnek, és azóta a Juju megy végtelenítve. Amellett, hogy nagyon tetszik, egészen otthonos érzés hallgatni, felfedezni, mi az, ami ebből a vonalból már korábban is (általános iskolás, babybat koromban) az ízlésem része volt, csak megfogalmazni nem tudtam. Sose késő, na.

Meséljetek, hogy telt a tavaszotok? :)

2018. május 25., péntek

Mi van azzal a vásárlásmentes hónappal?

Áh, nem fogok szabadkozni. Még arra sem volt érkezésem, hogy mások bejegyzéseit elolvassam, nemhogy a sajátjaimmal foglalkozzak. Sok minden folyik épp a háttérben, energiaigényes, koncentrációigényes dolgok, és sokszor a gépemet sem kapcsolnám be, ha nem lenne muszáj. Sajnálom a szótlanságot, de megvan az oka :)

Viszont, erről mindenképp be szeretnék számolni, még úgy is, hogy nem igazán tudom, mit mondjak és milyen tanácsokat adjak, akárhogy is, a reflexió fontos.

Gyors összefoglalás: áprilisra vásárlásmentességet fogadtam, ami azt takarta, hogy néhány, előre kijelölt termékkategórián túl, semmit nem vásárolhatok, természetesen az élet és a háztartás fenntartásán túl. Pl. az elfogyott kozmetikumokat pótolhattam, de semmi új termék nem jöhetett haza. Napi szinten vezettem, mit vásároltam, illetve mikre költöttem ezeken kívül.


És akkor itt jönnének az eredmények, a konklúzió, a magvas gondolatok. Márpedig nagy ráeszméléseim nincsenek, vagy talán csak egy: nagyon egyszerű volt.

Nem voltam turkálóban, nem voltam Glamour-napozni, semmit sem rendeltem a neten, és ha bementem egy drogériába egy tusfürdőért és egy szempillaspirálért, kijöttem egy tusfürdővel és egy szempillaspirállal. Egyszer vettem ruhát, mert már muszáj volt új fehérneműket beszereznem, és ennyi. Nem leptem meg magam szülinapomra sem. Persze néha rá kellett szólnom magamra, de nem éreztem olyankor semmit. Egy ideig úgy gondoltam, hogy talán egy hónap kevés, hogy talán több idő kell, mert akkor meg lehet tapasztalni azt is, milyen, mikor elfogy az eltökéltség, de lehet, hogy tényleg csak ennyi kell, hogy egyszer eldöntsd.

Azt hozzá kell tennem, hogy április elég költséges hónap volt, simán volt helye a pénznek máshol, szóval egy kevésbé húzós időszakban talán mellbe vágott volna, hogy egyébként mekkora összeg marad meg így. És az sem ártott volna, hogy konkrétabb célokat fogalmazzak meg, kicsit könnyebb lenne most áttekinteni... egy dolgot viszont reméltem és az be is jött: az a hülye sürgető érzés, mikor meglátsz valamit, mikor azonnal kell, mikor úgy érzed, nincs idő aludni rá egyet - na ezt nem tudom, mikor éreztem utoljára. Már ezért megérte.

Hogyan tovább? Folytatom, írtam egy listát májusra is és ahhoz tartom magam, ha pedig meglátok valamit, ami ezen a körön kívül esik, felírom, és a következő hónap elején át lehet tekinteni, hogy még mindig szeretném-e. Ennyi. Ilyen egyszerű az egész :)

2018. április 24., kedd

Születésnapomra


Ma nincsenek gondolataim. Idén nincsenek gondolataim. Ez is csak egy nap. Jó nap, de csak egy nap. Ami jó... úgy értem, ez a sok kedvesség tulajdonképpen minden nap körülvesz. Itt be is fejezem :)

2018. április 12., csütörtök

Elsősegély vizsgán túl

Haladunk, haladunk.


Bekerült a vacak vizsgaélményeim közé, és bár tudom, hogy kissé túlreagálom, attól még elrontotta a napomat. Tudjátok, vannak emberek, akik nincsenek tudatában, milyen megalázóan beszélnek másokkal, és kedvesek voltak, szóval biztos vagyok benne, hogy nem is volt cél, mégis totál leforrázva jöttem ki és úgy éreztem, nem érdemlem meg.
Az egyébként kiderült számomra, hogy bármilyen jól felépített és hasznos volt a tanfolyam, ahhoz, hogy megtanuljak ilyen helyzeteket értékelni, egyszerűen kevés. Két elméleti és egy gyakorlati órától ez persze nem is elvárható, de tekintve, hogy voltak ott páran, akikről sütött, hogy nem azért jöttek, hogy megtanuljanak sérülteket ellátni, hanem hogy átmenjenek a vizsgán... én tényleg nem szeretném, hogy ott legyenek, amikor engem baleset ér.

Ami viszont király (már azon kívül, hogy megvan, mert annak azért örülök), hogy a párom anno elsősegélynyújtó versenyeken indult és aratott győzelmet, szóval a készülés hosszú-hosszú beszélgetésekkel járt együtt, már ezért megérte.

Egy ideje vezetek is, nem hivatalosan, apa-lánya programként, majd mesélek erről is.

2018. április 3., kedd

Vásárlásmentes április

Elsején akartam posztolni, de még a végén azt hittétek volna, hogy viccelek :)
Mindig kicsit szkeptikus voltam a shopping stoppal kapcsolatban. Mások blogján sokszor úgy tűnt, hogy nincs különösebb hosszútávú hatása, vagy legalábbis nem lényeg, van-e. Mármint, ha mindent, amit nem szabadott, megveszek a stop lejárta után, akkor az egész csak elodázza a vásárlást, és akkor mégis hogy...



Hiszen az lenne a fontos, hogy minden vásárlás egy döntés legyen, mindig, nem csak egy hónapig vagy fél évig. De hiába vagyok tudatos és hiába nem ámokfutás egy-egy kör a drogériában, kicsit mintha elbillent volna nálam a dolog. Észnél tudok lenni és le tudom beszélni magam, de valahogy nagyvonalú vagyok magammal és ez nem oké. És amint ez a gondolat megfogalmazódott, máris szimpatikus lett a stop is. Arról nem is beszélve, hogy az elkövetkező időszakban jó lenne spórolni egy kicsit, szóval tökéletes az időzítés.


2018. március 26., hétfő

Kedvencek - február

Kivételesen a zenét volt a legnehezebb átgondolni.

Olvasnivaló


Nehéz dolgom volt, mert két vacak olvasmányélmény rányomta a bélyegét a feburáromra, a második teljesen el is vette a kedvem az olvasástól, komolyan megkönnyebbültem, mikor eldöntöttem, hogy elég volt és félbehagyottnak jelöltem. Van, amit kár erőltetni. Szóval a tematikus Harry Potter kocsmakvíz miatt felütött Bogar bárd meséi volt a hónap fénypontja, bár ez éppen nem baj, sőt. El is felejtettem, mennyire bele lehet merülni, és Dumbledore kommentárjai egészen fantasztikusak. Kár, hogy ilyen rövid kis könyvecske, a varázsvilág és varázshasználat lehetőségei és korlátai egy baromi érdekes téma, ez az öt mese és írás max megkapargatja a felszínét.

Néznivaló


Azóta is ideges vagyok David Lynchre, de meg kell hagyni, a Twin Peaks harmadik évada a legegyedibb élmény volt, amit eddig sorozat nyújtott. Hetek óta jár a fejemben, töprengek a kirakóson, volt, hogy még vele is álmodtam. Mielőtt belevágtam volna az új évadba, megnéztem a Tűzz, jöjj velem!-et is, és a kettő együtt szépen keretbe foglalja az eredeti sorozatot, igazából nem is tudom, mennyit értettem volna a film nélkül. Na nem mintha minden tiszta lenne... Hol úgy érzem, hogy ez az egész egy óriási trollkodás Lynchtől, aki röhög a markába, mikor a nézőire gondol, hol úgy, hogy ott van minden puzzledarab előttem, csak nem látom, hogyan kerülhetnének egymás mellé.

Hallgatnivaló


Az új évad zeneválasztására viszont nem lehet panaszom, mindegyik dal illett a sorozathoz, az aktuális epizódhoz, Lynchhez, hiába nem volt stílusom a legtöbb dal. A nyolcadik epizód sem lett volna ugyanaz nélküle, sikerült a végletekig fokozni a feszültséget, és azt hiszem, ha gombafelhőt látok, ezentúl Nine Inch Nails fog szólni a fejemben.

Mik voltak a Ti kedvenceitek? :)

2018. március 15., csütörtök

Farsangi jótékonysági hastáncest - képes-videós beszámoló

Na jó, olyan sok kép nincs, de videó tényleg van.
Amúgy nem igazán tudom, hol kezdjem, nem tudom, szeretnétek-e hosszú monológot olvasni arról, hogy milyen volt együtt felautózni Pestre, napszemüvegben és téli kabátban grasszálni és szelfizni, sütizni és kávézni, kvázi kirándulni... lehet, hogy inkább onnan érdemes mesélnem, hogy beléptünk a Darshan kapuján.




2018. március 8., csütörtök

Nyáron jön a The 69 Eyes!

Reméljük, most már tényleg. 
Idén szerettünk volna több napra kimenni RockMaratonra, de még nem döntöttük el, vártam, hogy bejelentsenek valami olyan nevet... nem gondoltam volna, hogy olyan, olyan név lesz, amin fel is sikítok. A FEZEN-t pótló koncerten nem tudtam ott lenni, és azt hittem, úgy öt évig nem jönnek újra Magyarországra. Erre tegnap bejelentették őket a RockMaraton facebook oldalán :)


2018. március 3., szombat

Agancs és rózsa medál

Lerovok egy régi tartozást :) ennek a medálnak instán már volt alkalma debütálni, úgyhogy piszkálta egy ideje az agyamat ez a bejegyzés (főleg, hogy időtlen ideje csináltam egy piszkozatot, nehogy elfelejtsem), kreatív téma pedig amúgy is rég volt már. #vállvereget


Az agancs alakú függő egy régebbi giga ékszeralkatrész rendelésből való, annyira szép, teljesen elvarázsolt. Ötletem viszont nem volt rá, vagyis ami adódott, csak a fejemben tetszett, és hiába álltam neki, hogy most én akkor ezzel alkotok valamit, semmi se volt jó. Nyafi lettem (ilyenkor mindig nyafi leszek), elkezdtem feltúrni az alapanyagos dobozt, egyszer csak egymás mellé kerültek a rózsával és végre tudtam, hogy jó lesz. A rózsa a rövidáruból származik, az utolsó darabos kosárkában találtam, nem tudtam otthagyni. Szerelőpálcát húztam át rajta, annak a két hurkához kapcsolódik az agancs és a medáltartó. Nem tudom, régebben miért nem használtam medáltartót, annyival jobban néz ki, mint egy sima szerelőkarika :)


Sokáig nem tudtam eldönteni, illik-e hozzám... Nagyon tetszik, enyhén dark mori érzetű, ami bejön, de valahogy nem mindig tudom hordani (ugyanez volt a kételyem néha a csont medállal is), és ez fura volt. Aztán szép lassan megszerettem, megtanultam ráhangolódni, igazából az egyik kedvencemmé vált :)

2018. február 24., szombat

Az első törzsi hastáncos est

Nagy dolog készül itt. Joós Judit, a magyarországi törzsi hastáncosok anyukája, estet szervez holnapra. Na nem ez a nagy dolog, ez elég gyakori, szoktak lenni önálló estek, jótékonysági rendezvények és olykor versenyek is. Ez épp egy jótékonysági est, és dobpergés... duózunk rajta Bogival ^^

Mint mindig, most is azonnal meghívták Bogit, Ő mindenképp ment volna szólóval, de szeretne ilyenkor minket is vinni, és ez egyszerűen nem akar összejönni mostanában, szinte sosem érünk rá mindannyian, amit persze elfogadok, de bánok is. Szeretem az ilyesmit, szeretnék ebben a közegben táncolni, benne lenni a magyar törzsi hastáncos életben. Most lesz rá lehetőségem, mert nem sokkal azután, hogy nyugtáztuk, hogy nem megyünk csoportosan, Bogi megkérdezte, lenne-e kedvem összerakni egy duót és elmenni vele ^^



2018. február 20., kedd

Kedvencek - január

Mielőtt elmaradna :)

Olvasnivaló


Illene a Gépnarancsot mondanom, de a vége és úgy általában a harmadik etapja egy kicsit összekuszálta az egyébként szépen érő gondolataimat, és nem tudom, végső soron valami más élményt kaptam, mint amire számítottam. Na nem mintha az utolsó Vaják-kötettel nem ez lenne a helyzet, kihagyott ziccerek sokasága, és kissé elkapkodottnak is látszik néhol, de annyira, annyira jó volt olvasni, úgy imádtam a szerkezetét, és olyan teljesnek érzem most az egész történetet, ha rágondolok, hogy igen, ez volt a kedvencem, és nagyon hamar újrázni fogom az egész sorozatot.

Néznivaló


Sci-fiként ugyan nem kell komolyan venni, de amilyen középszerűnek írta le a kritka az Utazókat, rosszabbra számítottam. Pedig egész jó kis film, csak hát, szemet kell hunyni pár dolog fölött... ha ez sikerül, akkor egy kellemes, szórakoztató, nyálmentes romantikus filmet kapunk, amihez izgalmas adalék, hogy úgy egyébként az űrben játszódik. Lusta vasárnapokra tökéletes.

Hallgatnivaló


Minden januárban megrendezésre kerül Pécsen a Made in Pécs fesztivál, ahol két napon keresztül megy a zene, szerte a városban. Tényleg, hat-nyolc szórakozóhelyen, reggeltől hajnalig, húsz perceket játszik egy-egy banda, és mindez ingyen :) Idén elsősorban egy kedves régi ismerősöm bandáit szerettük volna hallani, ezek a Perfect Symmetry és a Soulmirror. A Soulmirror húsz perce az este fénypontja volt számomra, de a Perfect Symmetry is kegyetlen jó volt, és mindenképp olyan anyagot szerettem volna mutatni, amin Kata énekel. Márciusban közös koncert, alig várom :)

Mik voltak a Ti kedvenceitek?

2018. február 12., hétfő

Sikeres KRESZ vizsga után

Hú :) ez a hét jól indul.



Nem rémlik, hogy különösebben reklámoztam volna itt, de tavaly ősszel nekimentem, hogy én akkor jogsit szerzek. Az ötlet nem saját, sőt, én korábban úgy éreztem, hogy nagyszerűen elvagyok tömegközlekedéssel, na meg a képességeimben sem bíztam különösebben... apum viszont nemrégiben felajánlotta, hogy megkapom tőle az árát, a Suzukijával együtt, mert neki két autó nem kell. Jó egy évet halogattam a dolgot, hol kattogtam rajta, hol nem volt időszerű, meg egy picit ijesztő is volt nekem. Aztán egyre jobb ötletnek tűnt, megjött hozzá a kedvem, és örömmel konstatáltam a tananyagban haladva, hogy tökre élvezem.
A vizsgától viszont tartottam. Hiába hasítottam az e-learning tesztjein és vizsgáin, hiába gyakoroltam, éreztem némi káoszt, voltak dolgok, amik lassan kerültek a helyükre. Tudom, hogy át lehet menni úgy, hogy addig pörgeti az ember a kérdéseket, amíg az összes bele nem ég az agyába, de én nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő módja és nem is az én stílusom, szóval reméltem, hogy nem válik káromra, hogy érteni is próbálom ezt az egészet. Nem vált, de azért némi szerencse is elkélt, szóval nem tudom, másnak mit javasolnék, hogyan csinálja - épp ezért nagy tanácsokat nem is terveztem osztani. Az egyetlen, amit lényegesnek érzek és úgy sejtem, jól csináltam, az a fegyelem - rákészültem, hogy is néz ki a teszt, kihasználtam a kérdésenkénti egy percet, végigolvastam mindent, ahol nem voltam biztos, passzoltam, és ezt jó "stratégiának" ítélem meg, mert elég könnyű elkapkodni (így pedig jól megfontolva rontottam el, amit elrontottam :D).
Az egyik pillanatban óriási dolognak érzem, a másikban apróságnak, leszezmégnehezebbis alapon, de mindenképp jó érzés, egy lépcsőfokon túl lenni.

2018. január 22., hétfő

Könyvfüggők problémái tag

Halihó, van itt valaki? Az elmúlt egy-két hónap nem a blogolásról szólt nálam, hiába vannak kész piszkozataim, egyszerűen nem akaródzott foglalkozni velük... van ilyen. Ha irkálni akartam, inkább a filofaxomhoz nyúltam, erről szeretnék is összeállítani egy bejegyzést a közeljövőben, ha érdekel Titeket, illetve mesélnivalóm is van, de ehhez még össze kell szednem a gondolataimat, szóval addig is itt egy Molyon talált kérdéssor, amire ugyan nem hívtak ki, de nem tudtam ellenállni neki :)


1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?
Hangulatfüggő leginkább, van, hogy hiába vártam és készültem sokat egy könyvre, amikor eljutok odáig, képtelen vagyok nekiállni.

2. Már elolvastad egy könyvnek több, mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Ha már addig eljutottam, akkor lehet, hogy végigszenvedem magam rajta... Nem tudom, régebben semmit sem hagytam félbe és emiatt most sem szívesen, ugyanakkor azt hiszem, igazán kár valami borzalommal gyötörni magunkat, amikor annyi jó könyv vár ránk.

3. Közeledik az év vége és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Semmit, mégis mi múlna ezen? Volt már, hogy egy kihívás határideje miatt kapkodva rohantam végig egy könyvön, és kicsit betett az élménynek, meg is ígértem magamnak, hogy ilyet többet nem csinálok.


2018. január 10., szerda

Kedvencek - december

Gondolkodtam rajta, hogy írjak-e valamilyen évösszegző kedvences bejegyzést, de elvetettem az ötletet, nem írok eleget ahhoz, hogy legyen értelme, talán jövőre idén. Úgyhogy folytatjuk a havi témákkal, majd év végére kiderül, érdemes-e belőlük mazsolázgatni.

Olvasnivaló


Egy molyos kihívás miatt álltam neki ennek a MAGUS könyvnek (bár már előtte is szemeztem vele az uracskám polcán), és mivel úgy volt, hogy szerepjátékkal töltjük a szilvesztert, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam. A játék sajnos elmaradt, a könyv viszont bejött - bár még nem sokat játszottam, sok történetbe belehallgattam korábban és klassz volt figyelni a sémákat, amiket mi is alkalmazunk, akár a kaland felépítésénél, akár a karakterek előéletének megalkotásánál. Azt hiszem, ez nem számít klasszikus MAGUS történetnek, de minimális háttértudás is elegendő hozzá a világról, minden más pedig megtalálható a függelékben. A könyv novellákból áll, amik jól illeszkednek mind a kerettörténethez, mind egymáshoz, a sok szerző miatt pedig változatos, izgalmas élményt nyújtanak, és úgy is szórakoztatóak tudnak lenni, hogy nemigen akad bennük kedvelhető szereplő. Hiába nem izgat a fogadást kötő felek sorsa, így is izgatottan várom az eredményt :)

Néznivaló


Star Wars! Olyan élményt nyújtott... nem fogok nagy szavakkal dobálózni, biztosan vannak ennek a filmnek is hibái, amiket jobban fogok látni később, de mindenből, amiért szeretem ezt a történetet és ezt a világot, adott egy kicsit, és sok olyan elemet, ami az előző epizód után kilógott, elfogadhatóvá tett, elsimított. A csúcsot Luke jelenetei jelentették számomra, de tetszik az is, ami Renben megy végbe, várom, hogy Rey mire lesz hivatott és basszus, végre láthattuk, hogy néz ki megérkezni a hiperűrből... elég királyul.

Hallgatnivaló


Korábban nem nagyon hallgattam karácsonyi zenéket az ünnepek körül, de idén, mikor végre volt hangulatom foglalkozni vele, mindig tettem be valamit. Néha klasszikust (Sinatra verhetetlen), máskor viszont valami kevésbé... stílusidegent, egész konkrétan Tarja Turunen vagy Rob Halford karácsonyi albumát. Nagyon nehéz kedvencet választani, de talán a legkevésbé konkrét ünnepi dal, a Together varázsolt el legjobban - ezt bármikor tudnám hallgatni.


Ti szoktatok éves kedvenceket avatni? :)

2018. január 5., péntek

Hát akkor helló 2018!

Rengeteg, rengeteg dolog járt és a jár a fejemben az újévvel kapcsolatban - sokkal több, mint szokott. Az első napokban nagy felindultságomban inkább nem is akartam írni, sok olyan gondolat kiszökött volna, amik miatt a korábbi blogtól elbúcsúztam. Általában nem érzem az évváltás súlyát, mert mitől lenne más január elseje, mint március tizenkettedike, de idén ez alkalmas és lehetséges időszaknak tűnik egy kis megújulásra, egy kis körbe- és önmagamba tekintésre. Az elmúlt év egy nagy utazás vagy inkább merülés volt számomra önmagamba, sok szembenézéssel, ráeszméléssel és tanulással. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy most ez fontossá vált, és szeretném kihasználni - kihasználni a szándékot, a lendületet és a hitet, hogy a tanultak szerint tudok fókuszálni és létezni.


Végre megjött a filofax rendelésem, gyártottam új fajta lapokat magamnak (sőt, új rendszer van kialakulóban), elkezdtem hálanaplót vezetni, és vár rám egy évtervező füzet meg egy este a legtudatosabb, leginspirálóbb, legemberibb nőkkel, hogy együtt nevetve és sírva kitöltsük.

Boldog újévet kívánok! :)