2018. február 12., hétfő

Sikeres KRESZ vizsga után

Hú :) ez a hét jól indul.



Nem rémlik, hogy különösebben reklámoztam volna itt, de tavaly ősszel nekimentem, hogy én akkor jogsit szerzek. Az ötlet nem saját, sőt, én korábban úgy éreztem, hogy nagyszerűen elvagyok tömegközlekedéssel, na meg a képességeimben sem bíztam különösebben... apum viszont nemrégiben felajánlotta, hogy megkapom tőle az árát, a Suzukijával együtt, mert neki két autó nem kell. Jó egy évet halogattam a dolgot, hol kattogtam rajta, hol nem volt időszerű, meg egy picit ijesztő is volt nekem. Aztán egyre jobb ötletnek tűnt, megjött hozzá a kedvem, és örömmel konstatáltam a tananyagban haladva, hogy tökre élvezem.
A vizsgától viszont tartottam. Hiába hasítottam az e-learning tesztjein és vizsgáin, hiába gyakoroltam, éreztem némi káoszt, voltak dolgok, amik lassan kerültek a helyükre. Tudom, hogy át lehet menni úgy, hogy addig pörgeti az ember a kérdéseket, amíg az összes bele nem ég az agyába, de én nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő módja és nem is az én stílusom, szóval reméltem, hogy nem válik káromra, hogy érteni is próbálom ezt az egészet. Nem vált, de azért némi szerencse is elkélt, szóval nem tudom, másnak mit javasolnék, hogyan csinálja - épp ezért nagy tanácsokat nem is terveztem osztani. Az egyetlen, amit lényegesnek érzek és úgy sejtem, jól csináltam, az a fegyelem - rákészültem, hogy is néz ki a teszt, kihasználtam a kérdésenkénti egy percet, végigolvastam mindent, ahol nem voltam biztos, passzoltam, és ezt jó "stratégiának" ítélem meg, mert elég könnyű elkapkodni (így pedig jól megfontolva rontottam el, amit elrontottam :D).
Az egyik pillanatban óriási dolognak érzem, a másikban apróságnak, leszezmégnehezebbis alapon, de mindenképp jó érzés, egy lépcsőfokon túl lenni.

8 megjegyzés:

  1. Gratulálok!!! :)

    (És örülök, hogy a szüleid ilyen támogatóak - mármint, hogy felajánlották a jogsi árát, nekem is így lett jogsim, engem se különösebben érdekelt magamtól a dolog, de azért kényelmesebb ez így - na meg nem titkolt szándékuk volt taxiztatni velem. :) :D)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)

      Igen, ez nagyon szép dolog, mindenképpen élni is akartam vele. Nem tudtam egyébként, hogy vannak ilyen tervei :)
      Később biztosan szóba került volna a párommal is, hogy áldozzunk erre pénzt, de mindig más lenne a prioritás, szóval nagy segítség, hogy ezt levette a vállunkról. A másik meg az autó, én azért sem akartam különösebben jogsit, mert ha nincs autó, amit rendszeresen vezetek, abból csak rutintalanság és félelem lesz, és így kidobott pénznek láttam volna.

      Nálunk amúgy a párom fog örülni, hogy végre nem mindig Ő vezet és én iszok, ha megyünk valahova :D

      Szeretsz egyébként vezetni?

      Törlés
    2. Ó igen, én is csak ezért fogadtam el, mert magamtól szerintem sose kezdenék bele - pedig én még "olcsó" helyet is leltem (mondjuk nekem kocsi nem járt hozzá...apa akart venni egy Smartot, de anya kocsija majdnem mindig itt áll a ház előtt, ha lenne sajátom akkor is itt állna potyára, és azért fenntartani, mert néha megyünk családdal valahova kicsit drága lenne - meg már a jogsi önmagában is hatalmas ajándék volt).

      Amúgy én három évig nem vezettem miután megszereztem a jogsit - kimondottan hiányoznak azok az évek, amennyit tudsz vezess a jogsi után, mert nagyon könnyű elfelejteni a dolgokat...Aztán apa kiszámolta, hogy olcsóbb az üzemanyagot fizetnie, mint a bérletet, szóval most már csak akkor van bérletem, ha anyának kell a kocsi. Mindig nevetünk rajta, hogy visszafoglalja a saját kocsiját - ami mindig az ÉN kocsim, ha takarítani kell...xD

      Hát...vezetni szeretek, de igazából félek tőle. Mármint nagyon felszabadító tud lenni, de én se tájékozódni nem tudok, se parkolni, és őszintén szólva jobban szeretem, ha teljesen egyedül megyek, mert akkor csend van, és senki nem szól bele, mit csinálok...De egyedül, ha tudom, hova megyek nagyon szeretek menni, csak az egyetemre járásnál két órányi időt spórolok vele (ami jól jön, illetve cipekednem se kell, szóval azért is szeretek vezetni, mert az praktikusabb, bár ez nem a konkrét vezetésélményre vonatkozik)...:D

      Törlés
    3. Igen, ebből a szempontból meggondolandó plusz egy autó, általában drágább, ha áll egy helyben, mintha ténylegesen használatban lenne.

      Pontosan ettől féltem egyébként, hogy nem fogok (eleget) vezetni, most így ezzel nem lesz gond. Biztos nehéz lehet leküzdeni ezeket a parákat, bár ha sokat tudsz egyedül vezetni, akkor szép lassan csak elsimulnak :)

      Törlés
  2. Gratulálok!
    Én nagyon szeretnék jogsit, meg tudom, hogyha egyszer megöröklöm apukám Opeljét emiatt, még aludni is abban fogok. Sajnos, eleddig még nem sikerült jogsiközelbe kerülni, de majd idén!
    Tényleg örülök a sikerednek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! :)

      Ja, ha vár az emberre egy autó, az elég ütős motiváció :) Akkor ez az idei terv?

      Törlés
  3. Gratulálok, ügyes vagy nagyon! :) Nem kis dolog, amikor éppen valami teljesítendő előtt állunk (vagy nem sokkal utána), abszolút másképp érezzük a dolgokat, mint előtte. Nem kicsit szeretnék most a helyedben lenni, hasonló gondolatok aggasztanak (mindent betanulni, nem vagyok magolós).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ^^
      Én sem vagyok jó magolásban, és meg is ijesztett, hogy a legtöbben tulajdonképpen így mennek át, fel voltam rá készülve, hogy elsőre nem fog sikerülni. Most a következő az elsősegély, arra jövő héten megyek.
      Rád mi vár, szintén jogsi (vagy más, munka vagy egyéb ügy)?

      Törlés