2018. április 12., csütörtök

Elsősegély vizsgán túl

Haladunk, haladunk.


Bekerült a vacak vizsgaélményeim közé, és bár tudom, hogy kissé túlreagálom, attól még elrontotta a napomat. Tudjátok, vannak emberek, akik nincsenek tudatában, milyen megalázóan beszélnek másokkal, és kedvesek voltak, szóval biztos vagyok benne, hogy nem is volt cél, mégis totál leforrázva jöttem ki és úgy éreztem, nem érdemlem meg.
Az egyébként kiderült számomra, hogy bármilyen jól felépített és hasznos volt a tanfolyam, ahhoz, hogy megtanuljak ilyen helyzeteket értékelni, egyszerűen kevés. Két elméleti és egy gyakorlati órától ez persze nem is elvárható, de tekintve, hogy voltak ott páran, akikről sütött, hogy nem azért jöttek, hogy megtanuljanak sérülteket ellátni, hanem hogy átmenjenek a vizsgán... én tényleg nem szeretném, hogy ott legyenek, amikor engem baleset ér.

Ami viszont király (már azon kívül, hogy megvan, mert annak azért örülök), hogy a párom anno elsősegélynyújtó versenyeken indult és aratott győzelmet, szóval a készülés hosszú-hosszú beszélgetésekkel járt együtt, már ezért megérte.

Egy ideje vezetek is, nem hivatalosan, apa-lánya programként, majd mesélek erről is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése