2018. július 12., csütörtök

Életjel

Sosem tudom, hogy kezdjem ilyenkor. Nyugi, élek még? És nyugi, nem fogok kifogásokat sorolni, főleg nem a szokásosakat? Mondjuk ezt tényleg nem terveztem. Nyilvánvalóan lett volna időm írni. Kedvem is volt, fejben minden történésről kilométer hosszú beszámolót írtam Nektek. Néhányról tényleg írtam vagy legalábbis elkezdtem, csak közben kiderült, hogy valóban baromi hosszan tudok dumálni ezekről a dolgokról. Nagyon izgalmas időszakot élek most, és vagy heteken keresztül fogalmazott irományok lesznek belőle vagy semmilyenek. Na mindegy, a nyígásra senki sem kíváncsi (aki mégis, bocs, de most ennyi volt), szóval címszavakban a lényeg: kaptam egy szóló táncot, voltam vele versenyen, eszméletlen élmény volt és rengeteget fejlődtem; vettünk egy házat a párommal; el fogok költözni Pécsről. Az utóbbi kettő persze elég szorosan összefügg. (A táncot nem tervezem abbahagyni, leginkább ennek érdekében csinálom a jogsit.) Többször elég rémisztő is volt az elmúlt fél-egy év, főleg mert történtek rossz, valóban ijesztő dolgok is, és lesz is még, mert nem mindig olyan vicces a felnőttlét, de szerencsére én és a démonaim leginkább élvezzük, szóval rendben vagyok.

Most elmegyünk RockMaratonra, aztán majd mesélek. Ha tudok. Meg ha végig meri valaki olvasni :)

4 megjegyzés:

  1. Ooh gratulálok a szólóhoz!:D

    És jó szórakozást a maratonra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! És köszönöm, nagyszerű volt :)

      Törlés
  2. Állok a hosszú bejegyzés elébe. Remélem, a Maraton jó volt, és egy kalappal a jogsihoz. Oh, és gratulálok a házvételhez és a szólóhoz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Attól nem is félek, hogy Te ne olvasnád el :) köszönöm.

      Törlés