2018. augusztus 7., kedd

A szóló

Na, csak itt vagyunk. Videóval, nyugodtan görgessetek le, dumálós bejegyzés lett.
Jó sokáig is tartott megírni. Mármint nem nekiállni, ténylegesen megírni. Fejben minden szembejövőnek ugrálva üvöltöm az arcába, hogy voltam versenyen és van szólóm és vááá, de a valóságban alig tudok beszélni róla. Pedig annyira jó.

Szóval, amikor Bogival nagy erőkkel csináltuk a duónkat - amit azóta is előadtunk egy másik rendezvényen, nem hiszitek el, mekkora királyság, hogy ez nem egy alkalomra szólt és számol velem - és készültünk a pesti rendezvényre, mikor egyszer csak, az egyik órán Bogi közölte velem, csak úgy mellékesen, hogy ha végeztünk, csinálhatnánk nekem egy szólót, ha van kedvem. Meg mehetnék versenyre is, ha van kedvem. Mondtam, hogy van. Van! VAN! :)


Zay Ugróczi Iván fotója